Nah szóval a fejünkbe vettük, hogy SZELLEMET IDÉZÜNK! Megszereztünk mindent ami kellet (tábla, "inga"). Eleinte paráztunk, de az hamar elmúlt VOLNA, ha nem csörrent volna meg a telefon...onnantól minden ijesztőbbnek tűnt. Leültünk egymással szembe, hogy elkezdhessük. DE eszünkbe jutott, hogy nem tudtuk ki "ér rá". Kerestünk az újság közelmúltban elhunyt embereket és kiválasztottuk XY Edinát.
Kezembe vettem az "ingát" (ami egy lógós óra volt) és megidéztük a mi Edinánkat. Megkérdeztem, hogy itt van-e. Erre az inga meglendült az igen felé...Rikuval tökre megijedtünk, elejtettem az órát és sikítva a bátyám szobaajtaja elé ugrottunk. (a szobámból nyílik a bátyám ajtaja, csak, hogy tudjátok..) Erre lecsapódott a redőny és bejött a bátyám a szobába és megkérdezte, hogy miért sikongatunk.A válaszunk egyértelmű volt: lecsapódott a redőny. Nem mintha elhitte volna, hogy magától esett le. Rögtön elkezdett filozofálni, hogy biztos azért esett le, mert szórakoztunk vele. Nem akartuk, hogy hülyének nézzen bennünket, ezért Sango ment utána és magyarázkodott. Nem hitte el amit mondott neki.Miközben magyaráztam Riku utánam jött. Feladtuk, úgyse értené meg, ezért visszamentünk a szobába. Ekkor megláttuk, hogy az eddig csukott ajtó ki van nyitva. (megjegyzem senki sem volt hármunkon kívül itthon) Gyorsan becsuktuk és felhúztuk a redőnyt. Én idegességembe elkezdtem csokit enni. (xD) Mivel nagyon édes volt kimentem egy pohár vízért, de nem akartam egyedül menni ezért hívtam Rikut, gondolom ő sem akart egyedül lenni a szobában.Hát nem akartam. Kint voltunk kb. 5 perce amikor utánunk jött a bátyja. Megkérdezte, hogy mit csináltunk a szobával és mi volt ez a zaj. Mi nem értettük miről beszél. Elindult a szoba felé, mi pedig mentünk vele. A szoba olyan volt mint a világháború utána csatatér...a ruhák szét voltak dobálva, néhány rajz pedig szét volt tépve. A bátyám ránk nézett és azt mondta, hogy rakjunk rendet, de észrevette, hogy a szobája ajtaja nyitva van és ott is rendetlenség volt. Ekkor már ránk szólt, hogy ne szórakozzunk, mert nem vicces. Mi pedig kint voltunk a konyhában, nem csináltunk semmit. Nem értettük, de gyorsan összepakoltunk. Elég sokáig tartott, de szemet szúrt, hogy a "szellemidéző" cuccok a szoba közepén vannak kipakolva és körülöttük 10 centis körzetben semmi sem volt. Nem foglalkoztunk vele, elpakoltuk és indultunk át a másik szobába.Kb. fél 6 volt mikor átértünk és elmeséltük neki, hogy mi történt és, hogy mit csináltunk..először nem hitte el, de látta milyen ijedtek vagyunk. Ekkor már ő is kezdett félni. Ő leült gépezni amikor elment az áram.Mivel elkezdett kiabálni a géppel, vissza akartunk menni, de az ajtóban megakadtunk, mert megláttuk a szőnyegen a cuccost. Tesóm mivel nem tudta, hogy miért álltunk meg, meg akart ijeszteni ezért meglökött minket és csak annyit szólt "húú!". Na, akkor vette észre miért dermedtünk meg. Meghallottuk, hogy hazajöttek a szüleink. Rájöttünk, hogy elfelejtettünk elköszönni a szellemtől. Gyorsan felkaptuk az ingát és elköszöntünk. Amikor leért az utolsó láncszem, kinyílt az ajtó. Az anyámék voltak.
...
Nehogy elhidd! Csak a fele igaz, de nem tudhatod melyik fele...
Bocs, lefagyott az áprilisi vicc, most olvadt ki!:Đ
by.: Riku & Sango
